Az annuitás
Ebben a részben ismerkedjünk meg az annuitással. Rögtön a legelején nézzük meg azt, hogy mit takar a fogalom.
Ha két pénzösszeg be vagy épp kifizetésének esedékessége között mindig ugyanakkora idő telik el, valamint az egymást követő pénzösszegek nagysága mértani sort alkot, akkor évjáradékról vagy más néven annuitásról beszélünk.
A mértani sor egy olyan számsorozat, ahol az egymást követő tagok hányadosa állandó.
Épp ezért az annuitás témakörében találkozhatsz olyannal, ahol teljesen azonos összeggel van dolgod, de olyannal is, ahol ugyanakkora mértékben növekednek.
Annuitással találkozhatsz velük a hiteleknél és a befektetéseknél is.
A hiteleknél például akkor, amikor lakáshitelt veszel fel, és rendszeresen ugyanakkora összeget törlesztesz vissza a banknak minden hónapban. Ekkor a két törlesztés között nyilván ugyanannyi idő telik el, a törlesztőrészletek pedig jellemzően pont ugyanakkorák, és ezen belül oszlik meg a tőke és a kamat aránya.
A befektetéseknél pedig akár a tőke összegyűjtése, akár a felhasználása is történhet így.
A tőkegyűjtésnél rendszeres időközönként, akár évente, félévente, negyedévente, de akár havonta fizetsz be a számládra egy előre meghatározott összeget.
A felhasználásánál pedig a legáltalánosabb példa a nyugdíjcélú befektetések felhasználása járadékként. Ekkor minden hónapban egy adott, de jellemzően ugyanakkora, vagy az inflációval növekvő összeget használsz fel.
Nézzünk néhány elnevezést, amellyel találkozhatsz az annuitás kapcsán.
Azt már láthattad, hogy annuitást használhatsz be- és kifizetésekhez is egyaránt, így most az egyszerűség kedvéért ezeket pénzáramnak fogom hívni.
A két pénzáram esedékessége között eltelt időt járadékköznek hívjuk. Ez az az idő, amely ugyan tetszőlegesen hosszú lehet, de a két köz mindig azonos hosszúságú. Azaz lehet havonta, negyedévente, félévente, évente, de bármely más, általad választott időszakonként is.
A pénzáramok nagysága pedig a járadéktag. Ahhoz, hogy jól elkülöníthető legyen, hogy itt nem az adott összeg jelen- vagy éppen jövőértékéről beszélünk, hanem a tőke nagyságáról, így ezt C-vel szokták jelölni az angol capital , azaz tőke szó után.
Következő lépésben nézzük meg az annuitás csoportosítását.
Ez nem jelenti azt, hogy ennyire sok típusa létezik, hanem csak azt, hogy különböző szempontok szerint is oszthatjuk őket. Ez a későbbiekben fontos lesz a számodra akkor, amikor a befektetésedet vagy a hiteledet szeretnéd tervezni.
Vegyük elsőként a csoportosítást a futamidő hossza szerint. Ez alapján lehet véges illetve végtelen.
Ha a rendszeres pénzkivételeid alkalmával mindig kevesebbet veszel ki belőle, mint amennyivel az időszak alatt elért hozamok miatt növekszik, akkor az a tőke sosem fogy el. Ekkor az sem okoz problémát, ha az egyik évben a növekedés gyengébb volt, mint a többiben, de te azonos összeget veszel ki belőle. Itt ugyanis az átlagos növekedés lesz a fontos. Hasonlóan ahhoz, mint amikor egy tartályba vizet öntesz, de egy vödörrel mindig veszel ki belőle. A vödör segítségével mindig ugyanakkora mennyiségű vizet veszel ki a tartályból, és amíg összességében több kerül bele, mint amennyit kiveszel, a tartály soha nem lesz üres, mi több, adott esetben egyre jobban fog emelkedni a szintje. A számlán tartott pénznek van egy olyan előnye a vízzel szemben, hogy bármeddig töltheted, soha nem fog túlfolyni.
Ennek a típusú annuitásnak a neve az örökjáradék.
A lejáratos annuitás, vagy egyszerűen csak annuitás esetében egy idő után tervezetten elfogy a pénz. Ezt láthatod akkor, amikor egy adott célra gyűjtesz, és azt az adott célodat ebből valósítod meg, de ugyanígy ezt fogod látni akkor is, amikor annuitásos hitelt veszel fel. Ezek a hitelek jellemzően jelzáloghitelek, amik lehet, hogy akár 30 évig is futnak, de utána, mivel visszafizetted a teljes felvett összeget, megszűnnek.
A következő csoportosítást aszerint nézzük, hogy mekkora a járadéktag.
Ha mindig ugyanakkora, akkor az egyszerű annuitás, ha pedig valamekkora %-kal növekvő értékű, akkor az a növekvő annuitás.
Felmerülhet benned a kérdés, hogy miért csak növekvő van, miért nincs csökkenő. A válasz az, hogy mert nem életszerű. A növekvő annuitást leginkább a befektetéseknél használják. Ilyet láthatsz akkor, amikor a tőkegyűjtés esetén a biztosító minden évben például 5%-os indexálást alkalmaz, így az előző évhez képest 5%-kal magasabb díjat szed be, hogy lekövesse az inflációt. De ugyanezt használod akkor is, amikor járadékként használod fel a pénzedet, és te magad kéred az értékkövetést. Ezáltal mindig egy kicsit többet veszel ki pont a már említett infláció miatt.
Bár megteheted, hogy egyre csökkenő ütemű annuitást számolsz, de nem sok olyan helyzet van, hogy tervezetten egyre kevesebb összegre van szükséged. Ha egyszer egyszer ilyen előfordulna, akkor legfeljebb írsz egy levelet a pénzintézetnek, hogy köszönöd, de most nem kéred a kifizetést.
A csoportosítás következő módja, hogy mikor történik a pénzmozgás.
Az esedékes annuitás az, amikor az időszak elején fizetsz, így egy egész járadékközzel többet dolgozik a pénzed. A szokásos annuitás esetén az időszak végén fizetsz.