Silver Moon

Kezdésként ugorjunk fejest a témába, és nézzük meg, hogy mit jelent az infláció, mint kifejezés.

Amikor a közgazdászok az inflációt emlegetik, akkor egy általános áremelkedésre gondolnak a termékek és szolgáltatások árában.

Ez eredetileg orvosi fogalom volt, és felfúvódást, puffadást jelentett. Nagyon találóan a gazdaságban is ezt látod, amikor a lufihoz hasonlóan nőnek az árak. Mivel itt a példa egy lufi, nem pedig mérleghinta, így itt is az egész többé-kevésbé egyszerre növekszik, nem pedig az egyik fele emelkedik, a másik pedig csökken.

Hétköznapibb módon megfogalmazva ez az a jelenség, amikor a mindennapi megélhetésedhez még azonos életszínvonalon is egyre több és több pénzre van szükséged.

Most, hogy így megnéztük, hogy mit is takar a fogalom, nézzük meg azt is, hogy mit nem.

Általános esetben ez leginkább árinflációt jelent. Fontos, hogy itt azonos termékekre értendő az ár. Ha te mindenből az addigi normál helyett prémium kategóriát vásárolsz, akkor az nem árinfláció, hanem az úgynevezett életstílus infláció.

Bár áremelkedés, de nem infláció, hogy ha csak a sarki hentes emeli meg a hús árát, de a többi helyen átlagos áron kapod. Mint ahogy az sem, hogy ha a Balatonon a nyári szezonban aranyáron kapsz szállást, de utána helyreáll a rend.

Ez eddig nagyon jó, mondhatod, hogy a piac majd szabályozza önmagát, meg az államnak különben sem kellene beavatkoznia. Épp ezért kérdés, hogy miért is fontos bárkinek az infláció figyelése és kontroll alatt tartása.

Az infláció kordában tartása nem más, mint az árstabilitás fenntartása. Erről nagyságrendileg egy éves 2-3% környékén stabilizált infláció esetén beszélhetünk. Mivel ez a szint a legoptimálisabb a gazdaságnak, ezt az értéket inflációs célként is meg szokták jelölni a jegybankok.

Egy olyan környezetben ahol ez megvan, ott gazdasági értelemben kiszámítható minden. És ez segíti a fejlődést.
Egy rázósabb időszakban nagyon nehéz megmondani, hogy egy lépés várhatóan nyereséges lesz-e. Ez a magas rizikó pedig sok befektető pénzét távol tartja. Stabil időszakban már ki lehet számolni, hogy megéri-e az adott irányba lépni. Ha igen, akkor sokan meg is merik ezt tenni.
A cégek is szívesebben fejlesztenek, ha látják, hogy szükség lesz a termékükre. Ezzel pedig új munkahelyeket is teremtenek.

Szociális értelemben is fontos az árstabilitás.
Amikor ez megvan, akkor könnyebb elhelyezkedni. Ellenben egy gazdaságilag kiszámíthatatlan környezetben nem csak a munkavállalás nehezebb, hanem a befektetések és megtakarítások is gyorsabban veszítenek az értékükből.

Amikor az árstabilitás megvalósul, azaz az infláció kontroll alatt van, az magasabb életszínvonal elérését teszi lehetővé.

Ahhoz, hogy irányítani tudd a folyamatot, vagy legalább alkalmazkodni tudj hozzá, ismerned kell az okait.

Erről egy külön rész fog szólni, így most csak röviden.

Amikor van pénzed, annak legalább egy részét valószínűleg elköltöd valamire. Mondjuk elmész a barátaiddal pizzázni. Az általad otthagyott pénzből az étterem többek között az alkalmazottainak fizet. Ők szintén elköltik például lakhatásra. És így tovább és így tovább és így tovább.

Egy év alatt a pénz így többször is gazdát cserél. Amikor azt a körforgást nézed meg, hogy 1 év alatt ez hányszor következik be, azt hívjuk a pénz sebességének. Ennek a betűjele ugyanúgy v, mint ahogy a fizikában már annak idején a normál sebességnél megtanultad.

Annál az embernél, aki otthon csak őrizgeti a bankjegyet vagy éppen a bankszámlán pihenteti, annál nyilvánvalóan alacsonyabb lesz ez az érték, mint aki aktívan használja és gyakran vesz valamit.

Egy adott gazdaságban tudjuk, hogy mennyi pénzt bocsátottak ki, ezt megszorozva ezzel a sebességgel megkapjuk, hogy összesen mekkora értékű termék és szolgáltatás cserélt gazdát. Ez pedig nem más, mint a nominális GDP.

A nominális GDP-t ki tudjuk számolni úgy is, hogy az összes eladott terméket és szolgáltatást megszorozzuk azok árával. Ugyanazt kapod, csak az egyik a pénzköltés, azaz a kereslet, a másik pedig a kínálat oldaláról közelítve.

Csak hogy tanuljunk már itt a legelső videóban is újat, nézzük meg ezt rövidítésekkel felírva.

Az M a jelenlevő pénzmennyiség, a v a sebesség, a P az egyes termékek árai, a termékeket pedig Y-nal jelölik.

Azt mondtuk, hogy a gazdaságban levő pénzmennyiség szorozva a sebességgel, az a nominális GDP. Mivel a másik oldalra, azaz az árak és termékek szorzatára is ugyanezt mondtuk, így a két oldal megegyezik.

Itt a forgási sebességre érdemben senkinek nincsen túl nagy hatása. Időről időre változhat egy kicsit, de ezt inkább a szokások alakítják. Olyanok, mint például hogy milyen gyakran jársz vásárolni, vagy éppen mikor kapsz fizetést.

Az Y-nal jelölt áruk és szolgáltatások mennyisége bár változik, de elég lassan. A termékeket le kell gyártani, a gyártási kapacitás bővítése pedig időigényes. A szolgáltatás pedig szintén limitált, lévén, hogy 1 nap mindenkinek legfeljebb 24 órát jelent.

Így ha az árakat növelni akarjuk, azt a leggyorsabban a másik oldalon levő pénzmennyiség növelésével tehetjük meg.

Kérdezheted, hogy ha alapvetően rossz az áremelkedés, mert mindenért többet és többet kell fizetni, akkor miért nem tesznek ellene.

Lehet, hogy most még nehéz elhinni, de az inflációra kis mértékben szüksége van minden gazdaságnak. Ez kell többek között ahhoz, hogy működésben maradjon a rendszer, és ne legyen recesszió. Akkor lépnek a jegybankok és kormányok, amikor az infláció ezalatti vagy efölötti értéket vesz fel.

Ha ez mégis egy jó dolog, meg amúgy sem te szabályozod, akkor a kérdés, hogy hol is a probléma, no meg mi a fészkes fene közöd van neked ehhez?

Természetesen nem te szabályozod a rendszert, feltéve, ha nem vagy mondjuk a jegybank elnöke. Az egészhez leginkább annyi közöd van, hogy a te saját pénzügyeid esetében mégiscsak te viseled a pénzügyi döntéseid súlyát.

Ha ismered legalább nagyjából az összefüggéseket és az alapfogalmakat, tudod, hogy milyen eszközökből tudsz a célodhoz választani, és melyek azok, amiknek más a feladata, akkor már könnyebben hozol olyan döntést, ami téged előrébb visz.