A számvitel szerepe
Avagy mire jó ez az egész?

Amikor az üzleti tervedet elkészíted, vagy simán csak alaposabban átgondolod, hogy hogyan szeretnéd fejleszteni a cégedet, akkor láthatod, hogy sok szálon kapcsolódik azokhoz a témákhoz, amikkel amúgy csak a könyvelődnél találkozol. Sok ember számára idegen ez a terület, így itt az idő, hogy a számvitel alapjaival megismerkedjünk.

Lehet, hogy a száraz nyelvezet miatt úgy tűnik, hogy a számvitel az valami modernkori találmány, amolyan úri huncutság. Ám az első számviteli feljegyzésnek tekinthető dokumentum időszámításunk előttről származik.  

Ekkor az emberek szerették volna látni a saját vagyonuk összetételét, és annak változását. Ez gyakorlatilag egyfajta kimutatás volt. Ami messze volt még a mostani rendszerektől, ám az emberi igény és a felépítés hasonló volt.

A kereskedelmi tevékenység kapcsán már nem csak a saját vagyon volt fontos, azaz, hogy éppen mivel rendelkezik és az hogyan változott az idő folyamán.
Itt már szerepet kapott a kereskedelmi tevékenység eredményének megállapítása is. Azaz a mai vállalkozókhoz hasonlóan már az akkori emberek is kíváncsiak voltak arra, hogy mennyire hatékonyak, jól avagy rosszul végzik ezt a munkát. Itt a mai befektetőkhöz és üzleti partnerekhez hasonlóan szintén tudni akarták, hogy megéri-e az adott partnerrel kereskedni.

A kereskedelmi tevékenység kapcsán megjelentek a szállítók, akiktől vásárolt a korabeli vállalkozó, és a vevők, akik a portékát megvették.

Ott, ahol pénz forog, ott előbb-utóbb szükség lesz még több pénzre, így színre léptek az első hitelezők is. A hitelező a mostani bankokhoz hasonlóan csak akkor adott kölcsön, hogy ha látta, hogy a vállalkozó vissza tudja fizetni a pénzt és annak a kamatait is. A nyilvántartás áttekintése után erről is képet kapott, valamint pont ezzel a rendszerrel volt a lehetőséget adott arra, hogy a fennálló tartozásról is kimutatást vezessenek.

 

Az első, ténylegesen kettős könyvelés megjelenése arra az igényre épített, hogy a vállalkozó mindig késedelem nélkül képben legyen az eszközeinek és kötelezettségeinek állásáról. Nincs ez másképp ma sem.

 

A számviteli kimutatások lehetővé teszik, hogy a vállalkozás pénzügyi, vagyoni helyzetére ráláss, arról képet kapj, és vezetőként a megfelelő döntéseket tudd meghozni ahhoz, hogy a kívánt irányba menj tovább.

 

De hogy is működik ez a rendszer?

Nem kell megijedned, nagyon mélyen nem megyünk bele J.

Az már ismerős a számodra, hogy a vásárlásaidnál kapott számláidat elviszed a könyvelődhöz, aki ezeket összesíti, majd varázsol belőle többek között mérleget és eredménykimutatást is.  

De hogy alakult ez ki, no meg miért is jó neked?

A legtöbb ember vizuális és szereti az átlátható dolgokat. Ezért ha a számlákat ábrázolni szeretnénk, akkor egy nagy T betűhöz hasonló úgynevezett számlavázat kapunk. Mivel ezt tetszőleges mélységig bonthatod, célszerűen elnevezed őket. A számlaváz egyik oldalán van a növekedés, a másikon a csökkenés. Ez praktikus annyiból, hogy ha összesíteni szeretnéd, kizárt, hogy véletlenül elrontsd az előjelet. Mindegyiknek a bal oldala lesz a tartozik a jobb pedig a követel nevű oldal. Ez onnan ered, hogy ha valaki adott nekünk valamit, akkor követel tőlünk, ha pedig mi adtunk, akkor ő tartozik. Ez mára nyilván finomodott, és most már inkább csak számviteli kifejezés, de az eredete ez.

A számlákra kifizetett pénz a vállalkozásod működését segíti elő. Még mielőtt bevételed lenne, nyilván be kell vásárolnod. Vagy terméket vásároltál vagy szolgáltatást vettél igénybe, de mindet a vállalkozásod működése érdekében. Ha egyik sem, mert Cili cica tápját gondoltad volna a szomszéd Marika néni helyett kifizetni, nos, akkor van az, hogy a könyvelőd továbbképez téged a vállalkozások működéséről és az sem kizárt, hogy mérges lesz rád és békává változtat.

A sok-sok számla összesítve pedig megmutatja, hogy hogyan is változott az időszak alatt a céged aktuális helyzete.

Nézzünk egy végletekig egyszerűsített példát arra, hogy hogy is néz ez ki a gyakorlatban.

Tegyük fel, hogy te egy pék vagy, és van egy saját kis pékséged. Észreveszed, hogy kezd fogyni a liszted, ezért elmész a molnárhoz, veszel 100 tallérért lisztet és hazaviszed.

Mi történik a saját feljegyzéseidben?

Az egyszerűség kedvéért legyen összesen 3 számlaváz most. Az elsőn az anyagokat, a másodikon a saját pénzedet, a harmadikon pedig azt tartod nyilván, hogy kinek mennyivel tartozol. A számvitelesektől most elnézést kérek, a cél a megértés, nem pedig a számvitel szigorlat teljesítése.

Nos, vissza a számlavázakhoz, ahova felvezeted, hogy vettél 100 tallérért lisztet, amit még nem fizettél ki.

Mivel a liszt az nem kertidísz, ami 10 év után is ugyanúgy ott van, így elkezded felhasználni, amit szintén feljegyzel.

A fa is fogyóban van, így az erdésztől kérsz 50 tallérért fát, amit ott helyben kifizetsz. Az 50 talléros fa bekerül a fáskamrába, és felírod, hogy az erszényedből azért hiányzik az 50 tallér, mert fát vettél.

Amikor kenyeret sütsz, akkor nem csak a felhasznált lisztnél jegyzed fel a fogyást, hanem a csökkentést jegyzed az eltüzelt fánál is.

Kisültek a szebbnél szebb cipók, az emberek boldogan állnak értük sorba. 200 tallér bevételed lett a hétvégi piacon, nyilván jegyzed ezt is.

A nyilvántartás szerint a molnárnak tartozol. Neki kifizeted az összesen 100 tallért, és felírod, hogy kivetted az erszényedből ennek az árát, a tartozások közül pedig lehúzod a tételt.

De mire is jó neked ez, mert mondhatod, hogy benézel a fáskamrába, látod, hogy van-e fa, meg azért csak fejben tudod tartani, hogy kifizetted-e a tartozást. Vagy ha mégsem, majd úgyis lesz, aki emlékeztet rá.

Nos, ennyi tételnél meg eseménynél még tény és való, hogy simán megy. Ám vállalkozóként tapasztalhatod, hogy ennél azért összetettebb a rendszer, és lehet, hogy már 1 hét után sem mondod meg, hogy mi merre hány méter. Ám szépen feljegyezgetve már sokkal könnyebb átlátnod a káoszt.

Mivel itt a növekedés és a csökkenés két külön oldalon van nyilvántartva, véletlenül sem fordulhat elő, hogy elnézed az előjelet, és rosszul adsz össze. Ami könnyen vezethet oda, hogy kifogysz a készletből vagy egy tételt duplán fizetsz ki.

Látod, hogy itt maradt még liszted is, meg valamennyi fád is, az erszényedben pedig 50 tallér. Így te, mint a vállalkozás vezetője fogod tudni, hogy merre tovább. Például a vásárban a kofaasszonytól mennyi lekvárt vehetsz, hogy finom lekváros sütit süthess a következő heti vásárra abban a reményben, hogy azt drágábban is el tudod adni, mint a kenyeret. Mindezt nyilván úgy, hogy maradjon még pénzed, hogy később sem az erdész, sem a molnár felé ne okozzon problémát a fizetés.