Silver Moon

Az infláció okai között már említettem a gazdaságban jelen levő pénzmennyiséget. Erre neked közvetlenül nincs ráhatásod, mivel ezt minden ország jegybankja és kormányzata összehangolt munkával szabályozza.

Ha a gazdaság belassul, akkor élénkíteni kell, még mielőtt abból lesz baj, hogy szinte áll minden. Ekkor könnyen hozzáférhetően nagy mennyiségű pénzt irányítanak a gazdaságba, hogy a vevőknek legyen miből vásárolnia, a cégeknek pedig legyen miből fejlesztenie.

Ám ha a pénzcsapokat túl sokáig tartják nyitva, és a gazdasági növekedés ezzel nem tart lépést, akkor túlkínálat lesz a pénzből. Nyilván lesz egy olyan része ennek a pénznek, ami odahaza a kispolcon vagy a párnacihában végzi, így ennek nem lesz hatása semmire sem. A többi viszont problémát tud okozni.

Bár lehet, hogy most azt mondod, hogy pénzből sosem lehet elég, de ha túl sok van belőle jelen egyszerre, akkor ugyanúgy kevésbé lesz értékes, mint mondjuk a paradicsom, amit egy jól sikerült főszezonban jóval olcsóbban tudsz megvenni, mint amikor februárban kevés van belőle.

Ugyanígy működik a pénz is. Ha mindenre van pénz és a vevő nagyon könnyen mond igent szinte bármire, mert különösebb probléma nélkül ki tudja fizetni, akkor nyilvánvaló, hogy ez árfelhajtó hatású lesz. Ilyenkor szintén a kormányzat és a jegybank összehangolt munkájára van szükség annak érdekében, hogy visszahűtsék a gazdaságot, mielőtt az veszélyesen túlpörög.

A következő ok az inflációs várakozás.

Ha az eladók többsége arra számít, hogy mire a portékája új gazdát talál, addigra fentebb kúsznak az árak mindenütt, akkor már eleve magasabb áron kínálja a saját termékét is. Amikor ez tömeges jelenséggé válik, akkor ez önmagában is létrehozta az áremelkedést.

Félreértés ne essék, jellemzően nem a kapzsiság áll amögött, hogy ezt meglépik. Ezt a jelenséget sokszor csak olyankor lehet látni, amikor eleve magasabb az inflációs környezet, és az árak emelkedése nagyon is kézzelfogható.

Nem csak azokat érinti, akik valamilyen nagyértékű terméket vagy luxuscikket értékesítenek, hanem a hétköznapi területeket is. Emberünk pedig szeretne legalább megélni, a munkájáért kapott pénzből legalább annyit akar vásárolni, mint amikor a folyamat elején beruházott.

Az infláció harmadik oka az importált infláció.

Kérdezheted, hogy ki az a hülye, aki inflációt importál, de ezt külön nem kell kérni, jön a többivel.

Az országok gazdaságilag egymásra vannak utalva. Az egyik egyvalamit a másik valami mást termel hatékonyan, majd a kereskedés során ezeket egymásnak értékesítik.

Amikor mind a két ország mondjuk eurót használ hazai fizetőeszközként, akkor nem beszélhetünk importált inflációról. Ám ha a két ország pénzneme eltér, akkor már esélyes, hogy megvalósul.

Nézzünk rá egy példát.

Tegyük fel, hogy te 1.000 euróért vásárolsz valamit, és az euró átváltási ára 300 forint / euró. Ahhoz, hogy a kereskedő ki tudja fizetni a beszállítójának az 1.000 eurót, ahhoz neked 300.000 forintot kell kifizetned. Amikor 400 forint lesz 1 euró, akkor neked ugyanez a termék már 400.000 forintodba kerül anélkül, hogy a beszállító árat emelt volna.

Mondhatod, hogy akkor te csak hazai terméket veszel, ám ez ennél kissé bonyolultabb. A mindenhol megjelenő, és szinte mindenhez szükséges olaj és gáz döntő többsége külföldről érkezik. Megkerülni nem tudod. Elvégre a szállítás, a közlekedés vagy éppen a fűtés költsége mind ezektől a tételektől függ.

Mielőtt az okokat tovább nézzük, fussuk át nagyon röviden a kereslet és kínálat összefüggését a könnyebb érthetőség kedvéért.

A legegyszerűbb, ha egy koordináta rendszerben ábrázoljuk ezt. A függőleges tengelyen láthatod az árat, a vízszintesen pedig azt a mennyiséget, amit a kereskedők megvételre felkínálnak, illetve a vevők megvesznek.

Itt a kereskedők adják a kínálatot, a vevők pedig a keresletet támasztják. A közgazdasági témákban mindig mindenhol S-sel jelölik a kínálatot, D-vel pedig a keresletet. Tegyünk hát mi is így.

Láthatod, hogy minél olcsóbb egy adott termék, annál nagyobb mennyiségben hajlandóak vásárolni a vevők. Minél drágább, nos, annál inkább meggondolják magukat. Van egy ár, ami fölött egyetlen darabot sem hajlandóak megvenni, és van egy olyan mennyiség, ami fölött már ingyen sem kell, mert van otthon bőven elég.

Az eladók pedig pont fordítva gondolkodnak. Minél olcsóbb egy adott termék, annál kisebb rajta a haszon, és még ha ki is termelik a saját költségüket, lehet, hogy inkább valami számukra hasznosabbat gyártanak. De minél magasabbra kúsznak az árak, annál szívesebben kínálják ezt a portékát. Magyarán annál nagyobb mennyiségben szeretnék értékesíteni. Itt is van egy ár, ami alá nem tudnak bemenni, és van egy olyan mennyiség, amitől többet adott idő alatt a meglévő lehetőségeikkel nem tudnak termelni.

A két tábor metszéspontja lesz az az ár, amit a piacon egyensúlyi árnak hívnak. Ezt te magad is tapasztalhatod. Ha megkérdezem tőled, hogy nagyjából mennyibe kerül egy kiló kenyér, egy adott típusú gépjármű vagy éppen egy magántanártól vett óra, akkor tudsz rá mondani egy tól-ig értéket. Igen, jól sejted, ez a tól-ig érték az egyensúlyi ár környékén lesz.

Most, hogy ezt átnéztük, térjünk is vissza az okokhoz.

Az infláció következő oka a kínálati infláció, ezt hívják még költséginflációnak is.

A termelésnek természetesen költségei is vannak. Ilyen például a nyersanyag, a szállítás költsége, vagy éppen a munkabér. Ha ezek a költségek általánosságban megnőnek, akkor ezt a vállalatok vagy beépítik az áraikba, vagy ha ezen a magasabb áron már nem tudnák értékesíteni a terméket, akkor leállítják a termelést.

Ezt így tudom ábrázolni. Láthatod, hogy az eladók ugyanazt a mennyiséget egy magasabb áron értékesítik. Ha te magad is vállalkozó vagy, akkor ez ismerős lehet a számodra, amikor azért emelsz árat, hogy újra egyensúlyba kerüljenek a kiadásaid és a bevételeid.

A kínálati oldalról indul az az infláció is, amikor a költségek ugyan maradnak, de a termelésben valamilyen zavar figyelhető meg és a mindennapi élethez feltétlen szükséges cikkekből hiány alakul ki.

Ez előfordulhat például olyankor, ha az aszály elviszi a termés nagy részét. De gondolhatsz akár az olajra is, aminél láthattad a covid idején, hogy sok kút üzemeltetője csődbement. Így jelentős mértékben csökkent a kitermelés. Ez még nem jelenti azt, hogy kevésbé lenne szükség az élelmiszerre vagy az olaj különböző finomított formáira. Csupán annyit jelent, hogy ugyanaz a költség, kisebb mennyiségre oszlik szét, ez pedig feltornázza az árakat.

Ha a kínálati oldalról tud indulni az infláció, akkor tud a kereslet irányából is.

Erről érintőlegesen már volt szó, amikor a gazdaságban jelen levő pénzmennyiségről beszéltem. Ha az átlagember több pénzhez jut akár béremelés, közvetlen támogatás, vagy akár nagyon alacsony kamat mellett felvehető hitel miatt, akkor megengedheti magának, hogy többet vagy jobb minőséget vásároljon.

Ábrázolva ez így néz ki.

Látod, hogy a mennyiségnek nem feltétlen kell változnia, de a vevő képes és hajlandó kifizetni egy magasabb árat ugyanazért. Az eladók pedig nem a saját ellenségeik, élni fognak a lehetőséggel.

Ugyanezt a hatást válthatja ki az inflációs várakozáshoz hasonló gondolkodásmód. Amikor sok vevő arra gondol, hogy alapvető fontosságú, nem romlandó cikkeknek biztos fel fog menni az ára vagy egyenesen hiány lesz belőlük, akkor elkezdenek bespájzolni. Ezt figyelhetted meg a liszt, a cukor, az élesztő a wc papír és még sok minden más esetében, amikor a covid karanténja miatt üresek lettek a polcok. Mi több, nem kell ehhez hosszan tartó karantén. Ha egy 3 napos ünnep előtt megnézed a boltokat, akkor is ezt a jelenséget látod. Szerencsére egyetlen 3 napos ünnep még nincs hatással az inflációra, a mögöttes folyamat viszont ugyanez.

A kereslet és a kínálat irányából induló infláció egyszerre is megjelenhet. Ilyen például a bérinfláció is.

Amikor egy cég bért emel, akkor a költségei emelkednek, amit beépít a termékeibe. Nyilván nem csak egyetlen cég lesz az, aki így tesz, mert ezt mindenhol megfigyelheted.

A béremeléssel kapott többletjövedelmet pedig a dolgozó vagy csak részben vagy semennyire sem tartalékolja, hanem feléli. Ám a béremelés a gyártási költségeket emeli, ezért már csak drágábban kapja meg ugyanazt. Ennek következtében lehet, hogy nem vesz semmiből se többet, ám az garantált, hogy azt magasabb áron kapja meg.

Ez így még nem tűnik problémásnak, ám hosszabb távon ez ár-bér spirálba mehet át, ami szintén inflációt növel.

A dolgozó a magasabb megélhetési költségei miatt kér több bért. Ezt a cégek beépítik az áraikba, ezzel növelve a megélhetési költséget, amire válaszként a dolgozó béremelést kér, aminek bérköltségei megint csak beépülnek az árakba, ami megjelennek a megélhetési költségekben.